6. rész

  Sziasztok! Megígértem, hogy rendszeresen írok, de ebből nem lett semmi. Nem magyarázkodok, jogos volt minden mérges -vagy nem mérges- levél, amit írtatok nekem.. :) Ne haragudjatok, próbálok gyakrabban blogolni..
Vasárnap elutazunk nyaralni, szóval van rá esély, hogy a hetedik résszel is csúszásban leszek.Változtattam a blogleíráson, hetente vagy kéthetente lesz új rész.
Jó olvasást!

~Az előző részek tartalmából: Holly megismerte Edet, majd ezzel együtt meg is utálta. Holly bátya -Jay- és Ed barátok lettek, és együtt edzenek minden délután. Szombaton megrendezésre került az utolsó előtti iskolai kosármeccs. Ed és Holly egymás mellett ültek a lelátón, és együtt szurkoltak a Farkasoknak. A mecset az ő iskolájuk nyerte, így a szurkolók elmentek ünnepelni a Delli's-be. Vacsora után Ed elhívta Hollyt sétálni. A séta alatt elcsattant az első csókjuk. Holly nem tudta kezelni a helyzetet, így végül kiabálni kezdett. Ed egy darabig tűrte Holly szavait, de végül otthagyta a lányt. "Hagyjuk Holly.. Felejtsd el.. Felejtsd el, hogy valaha is beszéltél velem!"~

Mivel tegnap éjszaka nem tudtam aludni az Eddel történt dolgok miatt, így reggel csúnya látvány fogadott, amikor a tükrömhöz léptem.
Kicsit összeszedtem magam, megmostam az arcom, fogad mostam, felöltöztem, de a szemem körüli karikákon nem tudtam javítani. Ebbe beletörődve indultam reggelizni. Anya és apa túlóráztak (általában egyszerre vannak munkában, mivel apu kisfőnök, anyu pedig az ő titkárnője), így tudtam, hogy a hűtőből kell jóllaknom. Egy egyszerűbb melegszendvicset raktam össze (két szelet kenyér között szalámi, vaj, sajt, és miután megmikróztam ketchupot öntöttem rá). Már az utolsó falatoknál tartottam, amikor Jay lépéseit hallottam. Tudtam, hogy ő lesz az, és hamarosan biztos lehettem benne, mert a nevemet kiabálta. Szóltam neki, hogy a konyhában vagyok, ő pedig pár másodperc múlva az ajtónak támaszkodva figyelt.
– Mit mondtál neki? – kérdezte a bátyám, miközben keresztbe fonta a karjait maga előtt
– Nem értelek. Kire gondolsz?
– Holly, muszáj ezt végigjátszanunk? Mindkettőnk tudja, hogy kiről van szó.
Persze, hogy tudtam. Az Eddel való vitánkat ő is észrevette, de azt nem tudja, hogy pontosan mi is történt kettőnk között. Nem tudja, hogy Ed megcsókolt, és eszem ágában sincs felvilágosítani. Még csak az hiányzik, hogy ő is tisztában legyen vele.. Elég nekem tudni, hogy bolondot csináltak belőlem.
– Semmit. – feleltem kurtán, remélve, hogy ezzel lezárhatjuk a témát.– Semmit sem mondtam neki.
– Gyakorlatilag tönkretetted a bulit. – nézett rám elkomolyodva, és minden szónál egyre hangosabbra emelte a hangját.– Ed komoly tagja lett a társaságunknak. Márpedig a társaságunk kosarasokból áll, a kosarasok pedig a meccset ünnepelték. Vannak emberek, akiknek a hangulata igen befolyásolja a többieket is. Ő is ebbe a halmazba tartozik. Mivel rossz kedve lett, így hamarosan mindenki elszontyolodott.
– Elszontyolodott? – nevettem gúnyosan, de hamar abba is hagytam – Attól, hogy régies szavakat használsz, még nem foglak okosnak hinni. És – emeltem fel én is a hangomat – először szerezz bizonyítékokat, aztán vádaskodj!
Jay továbbra is vitázni akart, közben pedig a mintatestvér szerepébe lépett, akit a kishúgocskája ki akar készíteni. Az egésznek semmi értelme sem volt, ráadásul egyre jobban elfajult a vitánk. Elvettem egy szalvétát az asztal közepén álló tartóból, letöröltem a kezemről a ragadós kechupot, aztán felálltam, és elvittem a tányérom a mosogatóba. Jay még mindig a konyhaajtóban támaszkodott, közben pedig engem faggatott. Figyelmen kívül hagytam az egyre hagosabb kérdéseit, és megpróbáltam elmenni mellette. Kitette elém a jobb karját, ezzel próbálta megakadályozni a szökésem. Gyors voltam, így kitudtam bújni alatta. Nem adta fel, utánam jött, és továbbra sem fogyott ki az ágymásra dobált kérdéseiből. Nem néztem rá, és tudtam, hogy ez mennyire idegesíti. Felvettem a papucsomat, és elindultam az udvarra.
– Hova mész? – hátranéztem és láttam, hogy a kiabálástól már kipirosodott az arca. Ismét válasz nélkül hagytam, visszafordultam és lenyomtam az ajtó kilincsét.– Nem válaszoltál! Hova mész?!
Éreztem, hogy válaszolnom kell, vagy utánam jön. Egyáltalán nem volt szükségem a társaságára, kicsit egyedül akartam lenni.
– Sétálni. Vagy talán már azt sem szabad? – néztem rá gúnyosan, mire elnevette magát és ő is grimaszolva figyelt.
– Csinálj amit akarsz! – ezzel sarkon fordult és elindult az emelet felé.
Hallgattam Jay.re, azt csináltam amihez kedvem volt. A fülesem és a telefonom nem volt nálam, és a körülöttem lévő zajok miatt sem tudtam gondolkodni. Félórás séta után eszembe jutott, hogy elmehetnék a Redhouse patakhoz. Mivel a patak Rosedaleban van, (én pedig Rosedalban lakom) nem kellett sokat mennem, hamar megtaláltam. Kerestem egy eldugott helyet, leültem egy kidőlt farönkre, és a víz csobogását hallgatva gondolkoztam.
Több órán át próbáltam lenyugodni, és összeszedni a gondolataimat. Azt hittem sikerült helyretennem  magam, de otthon rá kellett jönnöm, hogy ez mégsem lesz ennyire egyszerű. Nem én döntöm el, hogy mikor jönnek helyre a dolgok.
Hazaérkezésem után pár perccel Ed is betoppant. Még javában anyával beszélgettem arról, hogy hol voltam ennyi ideig, és hogy mi történt köztem és a bátyám közt addig, amíg ők munkában voltak. El szerettem volna magyarázni, hogy ez a vitahelyzet már régóta készülőben volt, de nem értette meg, egyszerűen nem vette figyelembe az én álláspontomat. Eközben megérkezett Ed, így szerencsére félbemaradt a beszámolóm is.
– Szia Ed! Jay üzeni, hogy mindjárt jön ő is, csak átöltözik edzőruhába.– szólt neki anyu mosolyogva, majd egy szúrós pillantással felém fordult, ezzel is jelezve, hogy később még számon fog kérni.
Amíg a bátyám az emeleten öltözködött, addig Ed azzal ütötte el az időt, hogy nekem és az anyámnak játszotta a fejét. Jó, talán csak anyával fecsegett, velem nem. Bár kit akarok áltatni? Ed nem nézett át rajtam, néha tőlem is kérdezett ezt-azt, én pedig a lehető legkedvesebben válaszoltam. Csak épp az anyával való beszélgetése oldott volt, velem pedig kimérten viselkedett.
Jay pár perc múlva lejött a lépcsőn, és szólt Ednek, hogy indulhatnak a házunk melletti edzőtermébe.
– Hogy haladtok? – kíváncsiskodott anyu – Mert meg kell hagyni, sokat edzetek
– Egész jól. Ed komolyan veszi az edzést, nem adja fel egy könnyen. Nekem sem árt, ha valaki mellettem van, így én is jól járok az edzőpartnerrel..
– Persze, neked is jót tesz, ha valaki ott van a hátad mögött – bólogatott anyu
– Ja. Biztos vagyok benne, hogy sulikezdéskor Edet is beválogatják a csapatba. Kosárból is egyre jobb, és ha így haladunk nem tudnak majd áttaposni rajta a kigyúrtabb tagok sem.
Ed rosszallóan megrázta a fejét
– Én ebben nem vagyok biztos.. Néha már azt sem hiszem el, hogy leszek annyira izmos, mint te.
– Ha végeztünk az edzéstervvel az izmaid izmok lesznek. – közben az ajtó felé tessékelte Edet – Anyu, pár óra és végzünk.
Már az ajtóban voltak, amikor Jay hirtelen visszafordult.
– Holly, nem jössz ki egy kicsit? A nézők mindig ösztönzően hatnak rám.
Az arca és a hangja semmi iróniát nem mutatott, én pedig lefagytam. Ez a gyors váltás meglepett, nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Pár órával ezelőtt kiabált velem, most pedig azt akarja, hogy menjek velük. Még egyszer sem fordult elő, hogy Jay megengedte volna, hogy nézzem gyúrás közben. Mivel gondolkoztam Ednek volt ideje, és beelőzött.
– Nem hiszem, hogy lenne ideje megnézni minket. Hollynak biztosan akad valami jobb dolga is. Szerintem nem érdekli, hogy mennyit fejlődtem az edzések alatt.
– Ez nem igaz – tiltakoztam azonnal. Magamat is megleptem a hirtelen reakciómmal – Szeretném megnézni.
– Akkor gyere. – intett a bátyám, és átfutott a kis kosárpályánkon egyenesen a házunk mellett kialakított edzőtermébe.
– Anya, még időben visszajövök, hogy tudjak segíteni a vacsoránál. – mondtam anyunak, miközben igyekeztem elkerülni a mindentudó tekintetét.
A fiúk lehagytak, úgyhogy én is sietősre vettem a lépéseimet. Jay már a bemelegítő gyakorlatokat végezte, Ed pedig épp átvette a DC pólóját egy egyszerű fehér trikóra. Már megszoktam az izmos bátyám látványát a tornaöltözékében, de ő egészen más volt. Ed magas volt, karcsúbb, mint Jay, és az izmai is nyújtottabbak voltak. El kell ismernem, nagyon jó teste van.
Nem akartam zavarni őket, így letelepedtem az egyik sarokban. Közben Ed is elkezdett bemelegíteni. Csináltak pár felülést, pár fekvőtámaszt, utána pedig megnézték az edzéstervet és az szerint gyúrtak combra/vádlira. Ez a része nekem nem volt túl izgalmas, talán a későbbiekben figyeltem fel jobban, amikor a fekvenyomásokat csinálták. A bátyám csak tíz-tíz kilóval nyomott ki többet, mint Ed. Ez nagy szó, hiszen Jay több mint két éve gyúr, Ed pedig csak pár hete kezdett napi szinten edzeni. Pár pillanatig az is az eszembe jutott, hogy Ed talán kamuzott, és már régebben is gyúrt. De hamar elhessegettem a gondolatot. Az újdonsült iskolatársam lehet hogy beképzelt, de hazugnak azért nem tartom. Egyszerűen jó alkatot örökölt, és úgy érezheti magát a tornateremben, mint kacsa a vízben.
Egy óra múlva a fiúk úgy döntöttek, hogy mára elég lesz a testépítésből, előszedtek egy labdát és kimentünk a kis kosárpályára, amit pár éve készített apu és Jay. Tíz perc után annyira elmélyedtek a játékban, hogy rólam teljesen megfeledkeztek. Egymással sem beszélgettek, csak a labdán járt az eszük és nevetve próbálták elszedni a másiktól. Épp Ednél volt a labda, amikor megfordult maga körül, hogy ki tudja cselezni a testvérem, amikor a tekintetünk találkozott ő pedig felbukott a saját lábában. A nagy csattanásra anyu is kinézett az ablakon, majd egy mosollyal nyugtázta a helyzetet, ami azt jelentette, hogy "nincs se törés, se vér". Ed törökülésben ült, a tenyerébe temette az izzadt arcát, majd kíváncsian figyelte, hogy nevetek-e.
– Hogy pont ilyenkor kell nekem közönség! – morgott – Apropó! Van az újságotokban pletykarovat? – nézett felém fájdalmas arccal.– Már szinte látom. "Hogy esett el a híres filmsztár Calapricék lakásában múlthét vasárnap??"
Egy pillanatig azt hittem, hogy komolyan beszél, de a szeme huncut csillogásából rájöttem, hogy csak húzza az agyam.
– Ez lesz a pénteki szám vezető anyaga! – ígértem meg neki, miközben végig a szemébe néztem. Elővettem a zsebemben lévő Blackberryt, és csináltam róla egy képet, ahogy törökülésben ül a betonon és fájdalmas arccal néz felém. – Ez jó is lesz címlapfotónak!
– Nehogy bedőlj neki! Az iskolaújságnak nincs is pletykarovata! – szólt közbe Jay, aki nem vette a lapot.
– Azt hiszem, nem érted miről beszélünk. – mondta Ed, és cinkosan összenézett velem.
– Mi van? – nézett körül felhúzott szemöldökkel, mire azonnal kitört belőlünk a nevetés.
Ahogy Eddel nevettünk furcsa boldogság fogott el. Nehéz elmagyarázni, de másabb volt, mint egy kis nevetés a barátokkal. Ebből sok minden kiderült. Ed nem haragszik rám, és ez megnyugtató. Kiderült, hogy még sincs akkora feszültség közöttünk, tiszta lappal mehetünk tovább. A félreértés elkerülése érdekében hozzá kell tennem, hogy ez azért is megnyugtató, mert Ed rengeteget van nálunk. És mégiscsak kényelmesebb a bátyám legjobb barátjával jóban lennem, hiszen sokat fogunk találkozni. Miközben végigment a gondolatmenet a fejemben, Jay még mindig gondolkozott.
– Szóval nem az újságról van szó? – értetlenkedett
Ed mosolyogva megvonta a vállát, és felállt a törökülésből, aztán felkapta a labdát, és dobott egy csont nélkülit.
– Ö, Jay! Erről jut eszembe..
– Hmm?
– A pénteki gyűlésen kiosztották a feladatokat, és egy cikket kell írnom a kosárról. Vagyis.. Egy interjút kell készítenem a fantasztikus csapatkapitánnyal, Jonnathan Calapriccel. Szerdáig be kell adnom, úgyhogy holnap, vagy holnapután szeretném, ha megcsinálnánk.
– Ahha. Tőlem akár most is megcsinálhatod. Kérdezz!
– Ez nem így működik.. Még össze kell írnom a kérdéseket, és neked is rá kell készülnöd.
Ed elkapta a lepattanó labdát, aztán beszállt a beszélgetésbe.
– Ez valóban egy komoly feladat. Figyelj Jay, vedd komolyan, Hollyank helytálló munkákat kell kiadnia a keze közül. Tartania kell a szintjét. – itt egy huncut pillantással felém fordult – Bár a filmsztáros cikk után egy csapatkapitányos lehet, hogy gyengébben fog teljesíteni, – kacsint – de a sztárriporternek talán sikerül egyensúlyoznia a szintkülönbségeket.
Ismét csak hülyéskedésről volt szó, de Jay most sem vette észre a szarkazmust.
– Sztárriporter! – nevette el magát – Az előző cikkje volt a "nagy feltörése", azelőtt csak papírpoharakról írogatott.
– Papírtányér. – javítottam ki vörös fejjel. Lehet, hogy ez neki nem nagy különbség, de hülyeséget se kellene mondania– És nem csak a papírtányér volt a témám, ha nem vetted volna észre, év eleje óta már több cikket is írtam.
– Ha te mondod.
Igaz, hogy Jay végül kicsit bunkó volt, de mégis neki köszönhetem, hogy újra minden rendben van Eddel. Mint mondtam, ez azért fontos, mert ők barátok, és az egy pozitívum, ha azt nézzük, hogy milyen sokszor edzenek nálunk. Ezt a magyarázatot adtam a lányoknak is, amikor este átmentünk Jacquihoz, és átbeszéltük a napokban történteket. Nekik elmeséltem, hogy pontosan mi is történt tegnap a buli alatt. Először nem akarták elhinni, majd igazat adtak nekem, és együtt szidtuk tovább Edet. Már kezdtem kínosan érezni magam. Akkora hibát azért nem követett el, amiért ennyire meg kellene szidnunk. Egy csók volt, semmi több.
Szerencsére Catrina témát váltott, így abbamaradt Ed ócsárlása.
– Képzeljétek, Aron nővére jövőhét szombaton megházasodik, és Aron felért, hogy legyek a kísérője. Ő lesz Sara tanúja, én pedig az ő partnere leszek.
– Te jó ég! – hüledezett Jacqui – Milyen ruha lesz rajtad?
– Még nem tudom. Jövőhéten megyünk anyuval vásárolni. – válaszolta megdöbbenten. Szerintem nem ezt a reakciót várta. Próbáltam menteni a menthetőt, de Jacqui még az előző kérdését akarta bővíteni, és egyszerre szólaltunk meg.
– Mehetünk mi is? Mármint ruhát keresni?
– És nem izgulsz? Elvégre ott lesz Aron összes rokona!
– Ha gondoljátok eljöhettek, bár anyut is meg kell kérdeznem. – itt elnevette magát, majd elkomolyodott az arca, és felém fordult, ezzel is jelezve, hogy nekem válaszol – De, félek. A szüleivel még csak egyszer találkoztam, és akkor is csak 10percet voltam velük.
Ezután az esküvőkről, és a ruhákról beszélgettünk. Eltértünk az eredeti témától, de így is jó volt. Kiderült, hogy ki milyen esküvőt képzel el magának. Mindenkié másabb volt.
Az enyém szolid, letisztult díszlettel, szabadtéren. A természetet mindenképp be akarom iktatni. Templomi szertartást nem szeretnék, inkább hívatunk egy papot, és ott helyben összead minket, a rokonok előtt. A ruhámnak se kell merevítősnek lennie, inkább egy egyszerűbb lenge darabot választanék. Nem szeretnék nagy lakodalmat, annyi a kikötésem, hogy legyenek ott azok, akiket igazán szeretek. A rokonok, és a barátaim.

Catrina ragaszkodik a hagyományokhoz, így a templomi szertartás sem maradhat el. A ruhája merevítős báliruha fazonú lenne, és hogy ne legyen annyira régies, egy selyemszalagot varratna a csípő és a mell alatti rész közé.. A díszlet fehér-arany-lila kombinációval lenne megoldva. A vacsora szabadtéren, de sátorban lenne megtartva. Nagy lakodalmat akar, sok-sok rokonnal.

Jacqui egy stílusos esküvőt rendezne. Saját papot hívatnának, aki szabadtéren adná össze őt és a párját, egy szépen elrendezett kupolás páholyban. Dizájnerekre bízná a díszítést, akik fehér-sárga színekben dolgoznának. A ruhája az az évi trendnek felelne meg, amit csakis neki készítene el egy híres divattervező.A vacsora helyszíne egy elegáns étterem vagy egy hotel, és mindenki ott lenne, aki számít. Az ellenségeit is meghívná, hogy irigykedhessenek rá. Nagy lakodalom, sok-sok vendéggel.

Mindannyian mást szeretnénk, egyetlen dolog van, ami közös lesz bennük.Úgy tervezzük, hogy aki először házasodik, annak ketten még lehetünk a koszorúslánya. Aki másodjára, annak csak az egyikőnk, és aki utoljára, az megszívta. DE! Mind a hárman ott leszünk, és biztatni fogjuk egymást a nagy NAPON. Kitartunk, mert szükségünk van a legjobb barátnőinkre.
Lehet, hogy gyűlölni fogjuk a helyzetet, lehet, hogy gyűlölni fogjuk a felnőttkort. De ott leszünk egymásnak, örömkönnyekkel fogjuk nézni a menyasszonyt, és támogatni fogjuk egymást a későbbiekben is.